2013. április 19., péntek

Cím nélkül

Amikor a blog elindult, megfogadtam, hogy az életemről nem ejtek egy szót sem (értsd: panaszkodás, hogy engem márpedig sajnálni kell és ezt kifogásként felhasználom). Most viszont, három hónap kihagyás után úgy érzem, ez a minimum, amivel tartozom, legalábbis ezzel próbálok könnyíteni a lelkiismeretemen. Az elmúlt hetekben sokat gondolkoztam, hogy ennyi idő után, főleg egy nyereményígérgetős akármi után egyszerűen csak lelépek, szó nélkül, mintha nem is léteztem volna és majd elfelejtenek. Na de én elfelejteném-e? Hogy csak úgy feladtam ezt is, pedig mennyi mosolyt csalt már az arcomra... Aztán rájöttem, akármi lesz is, akárhogy fogadnak, felállok, visszatérek és vagy összejön, vagy nem.

Amióta elkezdtem ezt az egészet, sok minden átalakult bennem. A kezdeti "naplózásból" a blog átalakult a másoknak való megfeleléssé, ami annyira frusztrálttá tett, hogy egész varázsát eltűntette. Az, hogy hetente kifestettem a körmöm, kikapcsolódás volt számomra, amikor lehettem kreatív, egy kis részt megmutathattam magamból. Ebből az lett, hogy folyamatosan gondolkoztam, vajon milyen újdonságot tudnék mutatni, hogy ne legyek unalmas, hogy másnak tetszen, amit csinálok, mindezt szinte határidőkre. Nos, lehet, hogy másnak tetszett, nekem azonban nem. Mert már nem én voltam. És itt eldönthettem, hogy abbahagyom az egészet vagy pedig visszatérek magamhoz, ami lehet, hogy unalmas lesz majd, de legalább én leszek.
És akkor itt jött a kérdés: ki vagyok én? A 2013-as év az, amiben ezt a kérdést szeretném megválaszolni. Ugyanis fogalmam sincs. Januárban véget ért az életem egy elég meghatározó korszaka egy szakítással, elveszítettem valamit, magamat is, majd újra megtaláltam. Majd újra elveszítettem és annyira összeazavarodtam, hogy most éppen azt sem tudom, hol vagyok. Keresnem kell egy biztos pontot, egy olyan valamit, amitől jól éreztem magam, amikor azt éreztem, ez csak az enyém. Ez a blog pedig ez a valami.

A blogolás egy másik nagy kérdése pedig már sokaknál felmerült, még pedig az, hogy hogyan egyeztethető össze a való élettel. Mert a blogírás egy életforma. Ha engedsz neki, tényleg elevenen felfal, mást sem csinálsz egész nap, csak ülsz a gép előtt, folyamatosan keresel, várod az új kommenteket, te írogatsz, stb. és az idő pedig repül, a kötelességek csak gyűlnek.
Mindig azt mondom, hogy semmire nincs időm. Aztán egy barátnőm felhívta a figyelmem arra, hogy arra van időnk, amire szánunk. (Igen, ez most jutott el odáig, hogy a gondolatból cselekvés legyen :)) A fogadkozások helyett azonban egyszerűen csak belevágok. Csak rajtam múlik.

Részemről a legaljasabb dolog az volt, hogy meghirdettem a játékot, aztán mint szamár a ködben... Szóval egy szamár vagyok, mondjuk ki. Elnézést is kérek minden résztvevőtől és az ajándékok persze járnak nektek! A játékfelhívásra egy jelentkező akadt, ami -bevallom- elég rosszul éreintett, aztán végignéztem magamon és hát emberek vagyunk... A lényeg, hogy ezúton szeretném megköszönni Francinak a jelentkezését!

Nem kérem senkitől, hogy ezután is bizalommal forduljon felém, mindenki más és maga tudja, mennyit néz el egy másik embernek. De a blog remélhetőleg tovább él és remélem, hogy többet segít majd nekem, mint azt most gondolom.


10 megjegyzés:

  1. Szia!

    Üdv újra! Én nagyon örülök Neked! :)) Megértem min mész át, a szakítást leszámítva én is ugyanezt éltem át az elmúlt hónapokban. Remélem hamarosan megtalálod azt, aki vagy és újult erővel (és Neked tetsző, megfelelő formában) folytatod itt! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Kicsit visszaolvasgattam (kedvenc blogokkal kezdve :)) és láttam, hogy Neked is volt egy kis szüneted, de nagyon örülök, hogy nem hagytad abba! És jó volt látni, hogy másnak is vannak ilyen érzései és ettől még nem kell feladni az egészet, elég egy kis erőgyűjtés. A bátorító szavak pedig épp ilyen erőforrások. :) Köszönöm!

      Törlés
  2. Én is örülök, hogy visszatértél:)

    VálaszTörlés
  3. Rami! Annyira jó, hogy itt vagy. :) sokszor bennem is felmerül ez a kérdés.. sokat gondolkodom én is ezeken a dolgokon, amiket a bejegyzésedben leírtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Gondolkozom, hogy néha írok egy kicsit magamról, vagy a gondolatokról, amik foglalkoztatnak, hogy jobban megismerjetek. :) Örülök, hogy még mindig olvasol!! :) <3

      Törlés
  4. Oly sokszor mondtam már, elmondom Neked is, hátha segít; a blog csak egy hobbi, azért van, hogy jól érezd magad. A blog mindig megvár, sosem kér semmit, és mindig örömmel fogad legyen akármilyen hosszú is a szünet. Lehet lelkiismerettel, beleélve blogolni, kapcsolatokat kialakítani, de az olvasó mindig olvasó marad, ahogy az írónak sem lehet elvárása az olvasó felé, hogy márpedig elolvasson, úgy az olvasónak sincs joga követelni, és nem is teszik meg.

    Ez a hosszútávú blogolás receptje. Hidd el nekem, 7. éve blogolok, és többször váltottam totális olvasótábort, témát, és meg sem rebbent a szemem. Szeretek írni, és amikor kedvem és időm van, akkor írok. Ennyi. :)

    Nyilván ha megígérsz valamit, akkor az már más tészta - én ezért nem ígérgetek. :D

    A lényeg tömören annyi, hogy akkor működik jól a dolog, hogyha a blog csak ad és semmit nem kér. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért a kommentért nagyon hálás vagyok és teljesen igazad van! Köszönöm, hogy leírtad, próbálom is ehhez tartani magam és úgy tekinteni a blogra, mint régen, semmi elvárás, csak szórakozás. :)

      Törlés
    2. Ennyi! Have fun, más meg lekaki. ;)

      Törlés
  5. Szia!

    Nekem összetört a lelkesedésem azzal, mikor egy google+-os hiba miatt újra kellett kezdenem a bloglást. Kezdett fellendülni, sok olvasóm volt (58 feliratkozó), és már a 8000-es határt is átlépte az oldalmegjelenítés. Annyira nagy boldogság volt ez a szürke hétköznapokban. Aztán hirtelen ketté tört minden...Most megint ott tartok, hogy nem látom értelmét, mert nem jönnek a visszajelzések, és szerintem egy bloggert vagy bloggerinát az éltet, ha kap visszajelzést arról, amit csinál. Most úgy állok, hogy 15-en iratkoztak vissza és nem régen léptem át az 1000-es határt.

    Ha van kedved kukkants be hozzám! :)

    http://fiatalosblog.blogspot.hu/

    Szép estét neked! :)

    VálaszTörlés